Közeledik 2018. április 8-a, a magyarországi országgyűlési választások időpontja. A voksoló állampolgárok két csoportja is speciális helyzetben van. Mindkettőt jellemzi, hogy – életvitelszerűen – az ország határain kívül élnek. Úgy gondolom, a két csoport jogainak különbözősége kimeríti a diszkrimináció – a hátrányos megkülönböztetés – tényállását. Mégis, ennek ellenére az Országgyűlés a „kormány” szándékainak megfelelően ilyen törvényt alkotott. A törvény ezen szakasza ütközik a EU diszkriminációt tiltó elveivel is, tehát megengedhetetlen. E két csoportot megkülönbözteti, hogy tagjai rendelkeznek-e, magyarországi lakcímmel vagy sem. Az állandó magyar lakcímmel rendelkezők csak személyesen, esetleg nagyon távol jelenlegi lakhelyüktől, míg az azzal nem rendelkezők levélben szavazhatnak. Most a diszkriminációval nem sújtottak csoportjának, tehát a levélben szavazni tudók, a „határon túli magyarok” várható szavazatairól gondolkodnék.
Véleményem szerint a határon túli magyarok, akik szavaznak a magyarországi választáson, felelőtlenül, baksisért teszik tönkre a „határon belüli” országot, hazánkat. Ez nem nagylelkű, és nem is elegáns cselekedet.
Azt a korábbi választási eredmény ismeretében és a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján tudhatjuk, hogy ők döntő többségben (több mint 90%-ban) a hatalom alapját képező „pártszövetségre” fognak majd szavazni.
Az adófizetőink forintjaiból szervezeteiknek juttatott pénz egy (határon túli) főre jutó összege jelentéktelen. (Arról ne is gondolkozzunk, hogy ebből mennyi hasznosulhat náluk a köz számára...)
Ezért a jelentéktelen összegért támogatásukkal azt a hatalmat vágyják ültetni a haza polgárainak nyakára,
- amely tevékenysége következtében a borzasztó egészségügyi helyzet eredményeképpen indokolatlanul és értelmetlenül, lehetetlen körülmények között szenvednek és halnak meg honfitársaink ezrei a hatalom érzéketlenségétől kísérve, miközben eszetlenül, az eredménytelen sportágakba önti a számolatlan százmilliárdokat úgy, hogy a jövő nemzedékére hatalmas terheket rónak;
- amelynek az oktatási rendszere elsősorban tudatlan alattvalókat és monoton munkára alkalmas összeszerelő emberi robotokat kíván pusztán nevelni;
- amely hatalom az ezek után még megmaradt pénzt minden erkölcsi gátlás és kontroll nélkül ellopja.
Az itt elősoroltak csak a problémák töredékét jelentik. Az anomáliákat vég nélkül lehetne tovább sorolni. S mint tudjuk, ennek az aljas hatalomnak az országhatáron belüli támogatói nem a társadalom többségét jelentik, hanem a kisebbségét!
Ennek a hatalomgyakorlásnak az eszköze az emberi-, az egyéni és a kollektív jogok korlátozása; a hatalom feletti kontroll és a jogállam eltörlése, miközben a társadalmat megosztva (úgy mint: oszd meg és uralkodj!) a kiszolgáltatottak tömegében páni félelmet és végzetes gyűlöletet szít. Mindezt a következményt határon túli nemzettársaink nem szenvedik el, ez őket nem érinti, ám ők mégis erre a hatalomra szavaznak miközben élvezik a szülőhazájukban a kevésbé bizantinus hatalomgyakorlás előnyeit.
Tehát minél rosszabb nekünk, annál jobb nekik? Talán nem így gondolkodnak, bár nem hiszem, hogy képesek ezt felelősséggel végiggondolni.
Mindent összevetve, nem a határon túli magyarok szavazati joga problémás.
Mégis, nem az ébreszt-e kételyt bennünk, ahogyan e joguk gyakorlásaként a teljességgel felelőtlen és gátlástalanul erkölcstelen magatartásukkal megfontolás és gondolkodás nélkül (vissza)élnek?
(Nem ide tartozik, de a fent leírt hatalomgyakorlási mód jelenleg már teljes mértékben lefedi a totalitárius rendszerek eszköztárának közös elemeit; bár a valódi céljait még nem ismerjük, de az eszközök mind, egyaránt a fasizmus és a bolsevizmus – lényegében azonos – eszköztárából kerülnek ki. Talán ez lesz a következő bejegyzés témája. Vagy talán a jelenlegi hatalom nemzetet torzító – fentebb megelőlegezett – tetteinek a felsorolása. Esetleg arról, hogy nagyon jó lenne már egy női miniszterelnök.)